Az okot, ötletet a blog létrehozására egy meglehetősen furcsa gondolatmenet hozta meg. Jelenleg egy vidéki nagyváros polgármesteri hivatalában töltöm szakmai gyakorlatomat, és van módom alaposan belelátni az itt zajló ügyekbe. Hogy mi adta meg végül az elindításhoz az alapötletet? A bürökráciával járó papírhalmazok látványa. Nem állítom, hogy az ott dolgozók a hibásak. Egyszerűen a rendszerünk szerencsétlen. Papír papír hátán, sehol az ésszerűség, és a közös elektronikus adatbázisok használata is idegen a helytől. (A gyakorlatommal kapcsolatos tapasztalataim leírására is igyekszem majd sort keríteni a későbbiek folyamán egy bejegyzésben.) Környezettudatos családban nőttem fel, nálunk természetes volt, hogy komposztálunk, a hulladékokat szelektíven gyűjtjük, nem dobunk a kukába elemet, az elektromos készülékeket éjszakára áramtalanítjuk. Nemcsak a spórolás miatt, hanem, mert tudtuk és tudjuk: ezzel teszünk a környezetünkért. Most, hogy alkalmam nyílt és nyílik megismerni egy hivatal működését, elég lesújtó véleményt kell, hogy kiállítsak országunkról. A velünk egy turnusban, 2004-ben csatlakozott Észtországban évek óta működik az e-közigazgatás. Ha megtanuljuk használni a számítógépet, rájövünk: egyszerűbb, átláthatóbb, környezetkímélőbb. Ebben a blogban ezentúl tehát a fenntartható fejlődésért tett lépéseket, és annak hazánkbeli állapotáról fogok beszámolni. Remélem érdemes.